A könyv ismertetése

Vissza a lap tetejére | A könyv tartalomjegyzéke

Martin Gruber:
SQL A-tól Z-ig

A könyv a relációs adatbázisok szabványos programnyelvéhez, az SQL-hez kíván referenciaként szolgálni, az SQL92 és SQL99 szabványokat alapul véve.

A kötet világosan bemutatja, mely lehetőségek származnak a régi szabványokból, és melyek jelentek meg az újabb szabványokban.

• Az I. rész a relációs adatbázisok működését, valamint az SQL alapjait tekinti át, kitérve a 92-es szabvány néhány egyedi lehetőségére.
• A II. rész valamennyi utasítás leírását tartalmazza, használatuk alakjával, működésük leírásával (a Full SQL92 szinten), az alacsonyabb, illetve régebbi szintek eltéréseinek bemutatásával, valamint kereszthivatkozásokkal és példákkal.
• A III. rész a közös nyelvi elemekre kerít sort. A legújabb SQL szabvány az SQL99, melynek felépítése eltér elődjeitől - itt nem egymásra épülő szinteket találunk, hanem egy "SQL magot" (Core SQL) és különböző bővítési szinteket.
• A IV. rész 1. fejezete áttekintést ad az SQL99-ről, a 2. fejezet pedig kissé elmélyed a Core SQL részleteiben. Szó esik az objektumközpontú programozásról és az eljárásközpontú bővítésekről is.

A kötet a szabványról ír, nem pedig egy adott programról, így mindenkinek jó szívvel ajánlhatjuk, aki SQL alapú adatbáziskezelővel foglalkozik; vagyis alkalmazásfejlesztőknek, webhely- és intranettervezőknek, adatbázisfelügyelőknek, rendszergazdáknak, rendszerelemzőknek és az adatbázisok végfelhasználóinak egyaránt.

Bevezető

A relációs adatbázisok napjainkban a világ leggyakrabban használt adatbázisai, melyekben számos olyan feladat megoldásra talált, melyek a korábbiakban nagy fejtörést okoztak a programozóknak. A régebben készült adatbáziskezelők esetében a programozóknak pontosan tudniuk kellett az adatok tárolásának formáját, így az alkalmazások tervezése meglehetősen bonyolulttá vált, módosításuk pedig kemény küzdelemmel járt. A relációs adatbázisokban adatainkat egy magasabb szinten kezelhetjük. Minden műveletet egy program hajt végre - ezt DBMS-nek (database management system - adatbáziskezelő rendszer) hívják, mely egy magasabb szintű programnyelv utasításainak engedelmeskedik. Nem titkolhatjuk el, hogy egyes rendszerek mindemellett rendelkezésünkre bocsátanak egy alacsonyabb szintű nyelvet is, mellyel „közelebb kerülhetünk” az adatokhoz, de a közös nevező a szabványos SQL marad. Következésképpen, bárki, aki relációs adatbázist kíván készíteni, meg kell tanulja az SQL használatát.

Az SQL szabvány - régi és új

Az SQL-t a 70-es években az IBM-nél fejlesztették ki, és az első cég, mely komolyan használatba vette, az Oracle volt. Őket számos további vállalat követte, melyek mind-mind saját képükre formálták a nyelvet. A gyártók felismerték, hogy jobban járnak, ha nem kell bajlódniuk az ezernyi változattal, így aztán közös akarattal szabványosították az SQL-t.

Az SQL tehát 1986-ban bekerült a nemzetközi ISO, valamint Amerikában az ANSI szabványok közé. A valódi közös nevezőt a korai SQL szabványok (SQL86 és SQL89) jelentik, melyekre a fejlesztők kedvükre építhettek. Sokaknak persze ez kevés volt - a számítógépek képességeinek növekedésével a piac egyre hangosabban követelte egy olyan szabványos adatbáziskezelő nyelv létrehozását, mely egyszerre többféle adatbázis kezelésére képes. Időközben számos olyan lehetőség is széles körben használatossá vált, melyek beépítése egy új szabványba határozottan kívánatos volt. Mindeme igények nyomán született meg az SQL92 szabvány, mely e könyv írásának idején is érvényben van.

Az SQL92-ben számos új lehetőség jelent meg, továbbá szabványossá vált több, a fejlesztők által eddig különböző módokon alkalmazott módszer. E szabvány legfontosabb jellemzője azonban mégiscsak a viszonylagos teljesség. Az ISO szabványokra jellemzően, ha elsajátítjuk az SQL92 használatát, nincs szükségünk jelentős többlettudásra az adott rendszerről - adatbázisunk mindenhol ugyanúgy működik, ugyanolyan formában tárolhatjuk benne az adatokat. Mindennek köszönhetően e szabvány összetettebb elődjeinél, és egyúttal sokkal nagyobb szerepet kap az adatbázisprogramozók életében.

Az SQL92 elődjeire - az SQL86-ra és az SQL89-re - épít, így néhány apróságtól eltekintve az ott leírtak az új szabványban is megvalósíthatók. Könyvünkben világosan bemutatjuk, mely lehetőségek származnak a régi szabványokból, és melyek jelentek meg az új SQL szabványban - ezért hát hasznunkra lehet, akármelyik szabványhoz is igazodunk.

A legújabb SQL szabvány az SQL99, egy hihetetlenül összetett rendszer, melynek fejlesztői támogatottsága jelenleg még nem igazán kiforrott. Az igazat megvallva, nem is igazán tűnik valószínűnek, hogy bárki is a maga teljességében kihasználja ezt a nyelvet, jóllehet a szabvány erre lehetőséget ad. Felépítése eltér elődjeitől - itt nem egymásra épülő szinteket találunk, hanem egy „SQL magot” (Core SQL) és különböző bővítési szinteket. A mag megvalósítása előfeltétele a szintek használatának, ez utóbbiak azonban (általában) függetlenek egymástól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy olyan program, mely támogatja a magot, válogathat a megvalósítandó szintek között.

Könyvünk IV. részének 1. fejezetében áttekintést adunk az SQL99-ről, a 2. fejezet pedig kissé elmélyed a Core SQL részleteiben. E fejezetek jellege inkább leíró, mivel új fogalmakat vezetnek be, és olyan lehetőségekről írnak, melyek még nem jelentek meg piaci alkalmazásokban. Az SQL99 alapjaiban mutatja, merre halad a nyelv fejlődése, így a termékek általánosságban követik majd ezt az irányt, különös tekintettel az objektumközpontú (objektum-orientált) programozásra és az eljárásközpontú (procedurális) bővítésekre. Mindazonáltal jelenleg még nem világos, hány cég csatlakozik a fejlődés eme áramlatához a szabvány megvalósításával. Az SQL92 megfelelőségét az USA kormányzati tanúsítványa is bizonyítja, ellentétben az SQL99-cel, ami könnyen azt eredményezheti, hogy a cégek a korábbi szabványnál maradnak, de kihasználják szabadságukat a részletek kidolgozásában.

Kinek ajánljuk a könyvet?

Könyvünkben egy szabványról írunk, nem pedig egy adott programról, ezért hát mindenkinek jó szívvel ajánlhatjuk, aki a régebbi, vagy újabb SQL szabványokra épülő adatbáziskezelővel foglalkozik - vagyis, gyakorlatilag bármely SQL alkalmazással. Az SQL felhasználói leggyakrabban alkalmazásfejlesztők, webhely-, vagy intranettervezők, adatbázisfelügyelők, rendszergazdák, rendszerelemzők, vagy viszonylag „vájtfülű” végfelhasználók. Ez utóbbi csoport tagjai többnyire arra használják az SQL-t, hogy adatokat tároljanak segítségével, bár ezt legtöbbször segíti valamilyen alkalmazás, amely átvállalja az SQL kezelésének terheit.

A könyv felépítéséről

•    Az I. rész bemutatja a relációs adatbázisok működését, valamint az SQL alapjait, kitérve a 92-es szabvány néhány egyedi lehetőségére. Ez utóbbiakat akkor is érdemes átfutnunk, ha egyébként járatosak vagyunk az SQL-ben.

•    A II. rész az utasítások leírását tartalmazza. Itt felsoroljuk a rendelkezésre álló utasításokat, használatuk alakjával, működésük leírásával (a Full SQL92 szinten), valamint az alacsonyabb, illetve régebbi szintek eltéréseinek bemutatásával, és kereszthivatkozásokkal. Esetenként példákat is találhatunk az utasítások használatára.

•    A III. részben a közös nyelvi elemekre kerítünk sort, melyeket számos utasítás használ, leírásuk azonban túl terjedelmes ahhoz, hogy az adott esetekben mellékeljük.

•    A IV. rész első fejezetében áttekintést kaphatunk az SQL99 szabványról. Hivatalos leírása több mint 4000 oldal, így természetesen csak vázlatosan ismertetjük. Az SQL99 irányt mutat a jövőbeni fejlesztéseknek, és számos program tartalmazza egyes lehetőségeit, így hát érdemes megismerkednünk vele még akkor is, ha az általunk használt alkalmazás nem támogatja teljes egészében. Az új szabvány készítői alaposan felforgatták az SQL szerkezetét, bevezetve az objektumközpontú lehetőségeket és az eljárásközpontú bővítéseket.

•    A IV. rész második fejezete bemutatja a Core SQL-t. Bármely, az SQL99-et megvalósító rendszernek támogatnia kell a Core SQL-t, így hát a szabványnak várhatóan ez a része terjed el először széles körben. Használata igényli néhány, az SQL eddigi gyakorlatában nem ismert fogalom ismeretét, melyek leírására itt teszünk kísérletet.

A függelékek általánosabb témákat vázolnak, így szó esik a beágyazott SQL-ről, a dinamikus SQL-ről, a modulnyelvről, a nyelvtani elemekről és jelölésmódokról, valamint a hibakódokról. Végezetül egy szójegyzéket is kapunk.

A H függelékben a tartalom témakörök szerinti csoportosítását találhatjuk, segítségével könnyebben ráakadhatunk azon utasítások leírására, melyek nevét nem ismerjük.

Összefoglalva, érdemes elolvasnunk legalább részben az I. részt, míg a II. és III részt referenciaként hasznáhatjuk (ezek alkotják a könyv törzsanyagát), és mazsolázhatunk a IV. rész azon témái között, melyek az általunk használt alkalmazáshoz kapcsolhatók.

A könyv tartalomjegyzéke

Vissza a lap tetejére | A könyv ismertetése

Vissza a lap tetejére